közszolg
[video]
az egyetemen kellett elkészítenem. Az első filmes óra első házija az volt, hogy készítsünk egy felvételt “Az én szobám” címmel, vágás nélkül, bármilyen kamerával.
Következő órára vittem is a kisfilmet. Mivel csak 10-en jártunk erre a kurzusra, és abból csak ketten készítettük el a házit, ezért kicsit rosszul éreztem magam. Először a Pácsik Kriszti filmjét vetítették le, aki gyönyörű híradós dokumentarista jelleggel kommentálta végig szobája minden kurva részletét. “Sziasztok, Pácsik Krisztina vagyok, 19 éves, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a szobámat. Nyissunk is be! Ez itt az ágyam, itt szoktam hétvégente aludni….” Kezdtem a pad alá csúszni, mert tudtam, az enyém még ennél is nagyobb bukás lesz, mert mondjuk alapjában máshogy értelmeztem a feladatot.
A filmem a következő volt: kamera bekapcs, előttem egy monitor és egy pohár vörösbor. A kamera a fejem. Bekapcsolom a zenét, majd a kamera objektívébe burítok egy kis vörösbort. Ezután elkezdek körbe körbe táncolni, a kép zavaros és gyors, majd egyre többször iszok. Végül egy kurva nagy csattanás, kamera a földre vágódik, majd kikapcsolt.
Először dermedt csend volt az előadóban, majd hatalmas röhögés. Nekem már csak a lófarkam kandikált ki a pad alól. Végül a tanár törte meg a vihogást:
- Hát a híradós se volt kutya, de ez aztán az elszállt művészkedés, a kutyaúristenit!
Ezennel visszatértem. Köszönjétek meg a mindig kedves és sármos Letsgonak!